15. 11. 2009
Alapvető állampolgári jogok veszélyben, a készülő Repülésről szóló törvényben

-
„A korszerű közlekedési rendszernek mind gazdasági, mind pedig szociális és környezetvédelmi szempontból fenntarthatónak kell lennie.”[1]
Az emberek egészséges élethez való joga a törvényalkotás folyamatában fokozott prioritásokat kell hogy képviseljen, amely felülírja a mobilitáshoz való jog szükségességét: az Amerikai Állampolgári Repülésfigyelő Szövetség (US Citizens Aviation Watch Association — US-CAW) elnöke felhívja a figyelmet, hogy több tanulmány kapcsolatba hozta a repülőterek szennyezését a rákkal, az asztmával, a májkárosodással, a tüdő megbetegedéseivel, a nyirokcsomó-daganattal, a depresszióval, a csontvelőrákkal és egyéb daganatokkal. A Légtér Egyesület követeli, a fentiek alapján hogy a törvény ne hagyja figyelmen kívül az egészséges emberi élethez való jogot.
-
„Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok, nyomos közérdek nélkül történik, ha tehát- valamely más alapvető jog vagy alkotmányos cél érdekében- nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá, ha szükséges is a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.”[2]
Nyomós közérdeket alkot az a tény, hogy a repülőterek szennyezése még azokra is befolyással lehet, akik a létesítménytől több mint 50 kilométeres távolságra dolgoznak vagy élnek. A Légtér egyesületet felháborítja, hogy a törvényalkotó nem törődik ezzel a problémával annak ellenére, hogy a repülőtéri szennyező anyagok hatalmas veszélyt jelentenek, fokozatosan megbetegítik és elpusztítják a közelben lakókat. (A Légtér Egyesület álláspontja 1. pontban kinyilvánítottal megegyező)
-
„A lakosságnak a gyors közlekedési mód használatára vonatkozó igénye ellentétbe kerül a nyugalomra, egészséges környezetre biztonságra törekvés igényével.”[3]
Az ellentétek alapja az, hogy a repülőterek közelében 50 százalékkal magasabb a gyermekhalandóság, a szívbetegségek aránya pedig 57 százalékkal több. Rákban 36 százalékkal többen halnak meg, 31 százalékuk tüdőrákban. Az összes halálozás aránya 48 százalékkal magasabb. (A Légtér Egyesület álláspontja 1. pontban kinyilvánítottal megegyező)
-
„A repülőterek engedélyezési folyamata a hatályos szabályozásban túl bonyolult, továbbá szabályozási szempontból is megkérdőjelezhető, hiszen egy magántulajdonban lévő és a közforgalom számára nem megnyitott repülőtér létesítéséhez- a hatóságok engedélye mellet- a Kormány engedélye is szükséges. Javasolt lenne a repülőterek létesítését- a közlekedésért felelős miniszter jóváhagyásához kötni, az állami repülések céljára szolgáló repülőterek tekintetében természetesen a honvédelemért felelős miniszterrel együttesen.”[4]
A repülőterek engedélyezési folyamatát a Légtér Egyesület álláspontja szerint nem egyszerűsíteni, hanem szigorítani szükséges.
-
„A repülőtér működésével szorosan összefüggő tevékenység a légijárművek földi kiszolgálása. A földi kiszolgálás szabályait közösségi irányelv határozza meg, amelynek bevezetésével a felmérések szerint nőtt a közösségi repülőtereken a földi kiszolgálók szám az árak csökkentek. Az irányelvre tekintettel a törvényben rögzíteni kell azokat az alapelveket, amelyek a repülésbiztonsági szempontok szem előtt tartása mellett biztosítják a hatékony és tisztességes versenyfeltételeket.”[5]
A repülőgépek a földön sokkal nagyobb szennyezést okoznak, mint a levegőben. A repülőgépek által kibocsátott szénhidrogének és szén-monoxid mennyiségének akár 90 százaléka is keletkezik akkor, mikor a járművek a repülőtéren állnak vagy gurulnak. A Koppenhágai Környezetvédő Szervezet (EOC, mely olyan dán csoportok szövetsége, melyek a koppenhágai repülőtér környékén kialakult szennyezés ellen küzdenek) egy olyan jelentést adott ki, melyben a repülőtereket környezeti bombának" nevezi, és megjegyzi, hogy a légi közlekedés úgy tűnik, szent tehén, mely kimarad azon törvényi szabályozásokból, melyek a környezetvédelmi károkat próbálják visszaszorítani. A Légtér Egyesület követeli tehát, hogy különleges környezetvédelmi hatástanulmány elkészítése legyen feltétele a repülőterek létesítését engedélyező eljárásnak.
-
„A biztonság egy olyan állapot, amelyben annak kockázata, hogy emberi életben vagy tulajdonban kár keletkezik, egy meghatározott értéken vagy az alatt tartható, és amely érték egy folyamatos kockázat- és veszélyelemzés mellett elfogadott.”[6]
Nincs olyan egészségügyi szerv, mely a repülőterek környezetének biztonságát vizsgálja. A káros anyag kibocsátások nagy részéről nem kell beszámolni, amelyikről pedig igen, azokról önkéntes jelentést kell készíteni, és így az érintettek sokkal kevesebbet vallanak be a valóságosnál." A hivatal, melynek kötelessége lenne a légi közlekedés szabályozása, szintén a légitársaságok érdekeit védi. A kérdés az, repülőtér közelében lakó mennyi embernek, köztük repülőtéri alkalmazottnak kell súlyos betegségekben szenvednie — esetleg idő előtt elhaláloznia —, míg a hatóságok közbelépnek?! A Légtér Egyesület követeli a törvényalkotótól, hogy részletesen térjen ki a repülés környezetszennyező hatásainak egészségügyi meghatározására (konkrét tanulmányok alapján) valamint a megelőzés konkrét és nem általános lehetőségeire.
-
„A légi járművek által okozott légszennyezés a világ szén-dioxid kibocsátásának mindössze 2%-át okozza. Ez a szám 2050-re mindössze 3%-ra emelkedhet.”[7]
A repülőgépekből kijutó dioxin, a fagyálló folyadékokból származó dietilén-glikol, a kiszivárgott motorolaj és a kipufogógázokból származó anyagok ellepik a kifutópályát és beszivárognak a talajba, a repülőtér környéki talajvízbe. A Légtér Egyesület követeli, hogy a repülőterek környezetszennyezésének minden aspektusa megvilágításba kerüljön a törvény alkotása során.
-
„A Közösség a légiforgalom okozta zaj káros hatásainak (a zaj zavaró, idegesítő hatását is ideértve) megakadályozása, elkerülése és csökkentése érdekében irányelvekben írja elő a stratégiai zajtérképek és cselekvési tervek kialakítását a főbb polgári repülőterek környékére.”[8]
A Légtér Egyesület kezdeményezi a közlekedési zajok egyenértékkel történő meghatározásától való eltérést miután ez az eljárás a panaszkezelések esetén kizárólag a zaj kibocsátójának érdekeit képviseli. Alkalmazásának alapja csupán: „általános európai szabályozási elv”, amelytől való eltérés a szubszidiaritás lehetőségével élve gyakorolható
[1] Idézet a „Repülésről szóló törvény koncepciójából”
[2] Idézet a „Repülésről szóló törvény koncepciójából”
[3] Idézet a „Repülésről szóló törvény koncepciójából”
[4] Idézet a „Repülésről szóló törvény koncepciójából”
[5] Idézet a „Repülésről szóló törvény koncepciójából”
[6] Idézet a „Repülésről szóló törvény koncepciójából”
[7] Idézet a „Repülésről szóló törvény koncepciójából”
[8] Idézet a „Repülésről szóló törvény koncepciójából”