Maus György állásfoglalása a BAFT műhelytalálkozón
Az elmúlt években számos terv készült a Budapesti Agglomeráció nyugati térsége közlekedésének fejlesztésére vonatkozóan, azonban ezek közös tulajdonsága, hogy a gondos, körültekintő tervezői munka dacára is nagyrészt koordinálatlanok, mind az egyes közlekedési alágazatok, mind pedig a megvalósíthatóság, az érintett önkormányzatokkal való egyeztetés tekintetében. Ezekből a problémákból kiindulva, Budakeszi Város Önkormányzatának kezdeményezésére, a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács (BAFT) Munkaszervezetének közreműködésével 2009. november 3-án és 4-én az Erkel Ferenc Művelődési Központban, Budakeszin egy másfél napos műhelytalálkozó került megszervezésre.
Maus György előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy 2021-re a népességnövekedés 43% cca. 70.000 főre lesz tehető a térségben a lakóhelyi és gazdasági szuburbanizáció következtében. Ez legalább napi 34.000 többlet utazást jelent Budapest irányában. Az utazási igények megnövekedésével járó környezet szennyezést, a Budakeszi és Budaörs, illetve Budapest közötti magas színvonalú közösségi közlekedési folyosó kialakításával lehet csökkenteni. Például metró, közúti vasút, LRT (Light Pail transit), BRT (Bus Repid Transit). Nem felejtkezhetünk el azonban a térséget érintő légi közlekedés várható megnövekedéséről sem.
A Légtér Közhasznú Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy a Budakeszi és Törökbálint között található, az M1-M7 autópályákról könnyen megközelíthető, autóval Budapest központjából mintegy húsz perc alatt elérhető repülőtér esetleges fejlesztési terveinek mérlegelésekor az érintettek kiemelten vegyék figyelembe az alábbi környezetvédelmi szempontokat.
A közúti közlekedésben az üzemanyag árába több-kevesebb sikerrel beépítették az externális költségeket vagy azok egy részét (a lényeg persze az, hogy célzottan arra kell fordítani, amire vonatkozik). A kerozin ilyen költségeket általában még nem viselt, de már egy ideje fölmerült ennek szükségessége, mert a reális közlekedési árak orientálhatják az igénybe vevőket a megfelelő (elviselhető) közlekedési formák megtalálásában. A légiközlekedés szakemberei azt állítják, hogy a közúti járművekből és az ásványolajokból származó állami bevételeket a közúti infrastruktúra kiépítésére és fenntartására fordítják, miközben a légitársaságok fedezik az infrastruktúra fenntartási költségeket (repülőtér használati díj, légiforgalmi irányítási díj, stb.), ezért nem indokolt a kerozinba környezeti illetéket beépíteni.
A vasút szerintük viszont évente nagymértékű fedezetlen infrastrukturális költséggel terheli a költségvetést. Azonban amíg a vasút a napi igénybevételnél mindig szóba jöhet, a repülést nem mindenki engedheti meg magának. Ezenkívül a vasút kis településeket is összeköt, a repülés csak a nagy forgalmú városokat. Tehát a vasút bizonyos szociális feladatokat is ellát. Az EU-ban átlagosan 20-szor gyakrabban utaznak vasúttal, mint repülővel. Például Ausztriában az áruk egyharmadát viszi a vasút, a légiközlekedés pedig csak kb. 1%-át.
Az elkövetkező 50 évben az emisszió megduplázódik. A klímaváltozás elviselhető korlátok között tartásához tehát a jelenlegi emissziókat a felére kellene csökkenteni, zárta előadását Maus György aki hangsúlyozta hogy a nehézségek ellenére is bizakodva tekint a jövőbe.