LÉGTÉR EGYESÜLET

Sajátos helyet foglalnak el a repülőterek a világ nagyvárosait zajjal terhelő létesítmények sorában. Maga a közlekedési üzem jellegét tekintve nemcsak zajkeltésével, hanem légszennyezésével is erősen terheli a környezetet. Ezúttal azonban a környezeti hatások közül is a repülőtér forgalma által a lakosságot terhelő zaj megítéléséről lesz szó.

A repülőterek kijelölése a nagyvárosok vonzáskörében de azok határán kívül már régebben megtörtént. A távlati környezeti hatások elemzése akkoriban még meglehetősen eltérő technikai fejlettség és forgalom ismeretén alapulhatott. A mai fejlesztéseknél, így például a Ferihegyi 2.sz. Terminál kiépítésénél a légikikötő zajtérképét is el kellett készíteni. Ennek a zajtérképnek pedig, nyilván folytonos módosítás útján meg kell egyeznie a repülőtér mindenkori zajhelyzetével. A repülőtér leszálló és felszálló forgalma által érintett terület védettnek tekinthető. Ide az építési engedély kiadása erősen korlátozott, sőt kívánatos lenne megakadályozni új pihenésre szolgáló vagy zajra érzékeny intézmények létesítését ezen a védett területen. Új területrendezés során figyelembe kell venni, ha terület fölött légifolyosó húzódik ill. a repülőtér zajjal érintett hatásterületét. Már meglévő adottságokkal számolva enyhébb zajterhelési határértékeket írnak elő a rendeletek, hiszen annak létesítésekor még nem lévén ismertek a fennálló körülmények. Új létesítés esetén viszont a hatástanulmányt véleményező hatóság kényesebb létesítmények tiltása mellett foglalhat állást.

A felszálló ill. leszálló gépek tulajdonképpen egy hengerpalást mentén bocsátanak ki zajt. Ez egy olyan hengerpalást melynek tengelyét a légi jármű haladási iránya képezi, alkotói pedig időben előre haladva és tengelytől távolodva változó energiát közölnek környezetükkel. A zajtérképből is láthatóan a létesítmény közeli térséget a légi járműveken kívül a földi gépek zajkibocsátása is éri. Felszállás közben a kifutópálya meghatározott elszakadási pontjától, emelkedő szögben a gép hallótávolságon túl kerüléséig történik a zaj mérése. A mérőműszer elhelyezése is előre meghatározott, a felszállási iránnyal párhuzamos a haladásához közeli vonalak mentén történik. Lényeges szempont ugyanis a zajhelyzet értékelésénél a zajterheléssel érintett felület megadása, így a lakás, ill. pihenés célú épületek nyílászárói előtt. Így adják meg a zajterhelési határértékeket előíró rendeletek. Felületekre vonatkoznak tehát az előírások, máskülönben nincs mihez kötni a terhelést.

Már a mögöttünk hagyott század második felében a civilizált világ erőteljesen fejlődő a polgári repülése által keltett zajterhelés megfigyelésére dolgoztak ki kész használható módszereket és fektették le a minősítési elveket. Így a Hannoverben, Zürichben és Genfben létesült repülőterek légi forgalmának mérésére dolgoztak ki módszereket. A környező lakosság védelme érdekében határozták meg a légi közlekedés által rendeletileg megengedhető zajterhelési határértékeket. Ezeknek a határértékeknek meghatározása Laeq= dBben történik mind a mai napig. Az előbb említett monitoring mérésekkel egy időben lakossági vélemény felmérést is végeztek, erre a célra szerkesztett kérdőívekkel. A felméréskor nyert tapasztalatok szerint a válaszok nagymértékben függnek a kérdezett személyek foglalkozásától,, iskolai végzettségétől stb. tehát csupa szubjektív tényezőtől. A kérdőív kiértékeléséhez mátrixot is szerkesztettek ennek megfelelően, melyben a felmért lakost ténylegesen érő és méréssel tanúsított zaj jellegének mutatói egyrészt, másrészt az előbbi személyhez köthető elfogultsági adatokat jelzik. Igyekeztek még a kiértékelő mátrix oszlop és sor rovatait úgy megválasztani, hogy a külső hatás és érzékelés szubjektív adatai egymás túlzó hatását kiegyenlítsék.[1]

Összehasonlítva a 70-es évekkel a mai szuperszonikus gépek lényegesen nagyobb  szögben, nagyobb toló erővel lépessek emelkedni és a zajkibocsátási mutatóik is kedvezőbbek. Ugyanakkor a légi kikötők forgalma is sokszorosa számban és méretben a régebbieknek. Zajkibocsátásuk mérése meghatározott területi eloszlásban telepített mérő eszközökkel történhet, folyamatosan. Mérések során különböző oktáv és más frekvencia szűrőkkel készítenek elő illetve juttatnak kimenetre eredményeket analitikus kiértékelésre. Igen sok részlet tájékoztatás nyerhető a különböző sávok ill. frekvenciák kiemelésével végzett eljárásokkal. Tájékoztatás nyerhető pl. a működés jellegére vonatkozóan. Továbbá műszaki beavatkozáshoz szolgáltat visszajelzést forgalomba lévő gépek zajkibocsátásának csökkentésére. A mért értékek kiértékelésénél a különböző spektrum részek különböző súllyal számítanak amikor az emberi fül zaj terhelés elviselő képességével vetik egybe az eredményeket. Az emberi környezetek védelmére előírt zajterhelési határértékek ezért "A" jelű szűrővel mért egyenértékű L dB (decibelre) írják elő a rendeletek.

Ami a decibeleket illeti az értékek nagyságrendeket fejeznek ki, ami azt is jelenti, hogy a terhelés időtartamának rövidülése vagy hosszabbodása kevésbé befolyásolja a megállapítható terhelés nagyságát. Még jelentős tényező az ismétlődés gyakorisága is az emberi tűrőképesség megítélésénél.

 

---